VÉDVONAL

A veszély és a társadalom közötti védvonalat legkézenfekvőbben a honvédség és a rendvédelmi szervek munkatársai jelentik. De ide tartoznak –sokak mellett, többek között– az egészségügyben dolgozó mentősök, ápolók, orvosok, valamint a gyermekvédelmi szakemberek is!
A weboldalon bemutatnánk a Tűzoltóság munkája során felmerült problémákat, megosztanánk szakmai javaslatokat, leírnánk átélt szolgálati eseményeket, valamint elemeznénk helyzeteket, amelyek hozzájárulhatnak a szakmai tapasztalatok bővítéséhez!
Szeretnénk lehetőséget biztosítani például a rendőrség, a büntetés-végrehajtás vagy akár a honvédség munkatársai számára, hogy saját szervezetük jobbítása érdekében problémákat és javaslatokat osszanak meg a weboldalon!
A koncepció lényege, hogy mivel ezek a szervezetek gyakran együtt dolgoznak, segítheti a közös munkát, ha betekintést nyerhetünk a „másik” szervezet problémáiba!
A célunk, hogy gondolatokat ébresszünk és közös gondolkodást indítsunk el!

Az első problémakör az extrém stressz, amivel foglalkozunk a honlapon!

Nem a tudomány „elefántcsonttornyából”  beszélünk a jelenségről, hanem az átélt, mindennapi események bemutatása révén.
Beszélünk a probléma fontosságáról, és felvetjük a közös felelősségünk kérdését, amiért véleményem szerint nincs kellően foglalkozva a témával!
Könnyű lenne a miniszterekre, vagy az országos vezetőkre mutogatni, de a végrehajtó állomány felelőssége is megkerülhetetlen! 
Hol vannak a szakmai szervezetek, hol vannak az érdekképviseletek?
Vajon melyik szinten, szinteken nem érzékelik a probléma súlyát, vajon melyik szinten, szinteken nem teszik bele az elvárható munkát?


Kezdjük egy kicsit távolabbról a témát!
Gravitáció akkor is létezik, ha nem tudunk róla, és akkor is, ha tudunk róla, de nem vesszük figyelembe.
A hatását csökkenthetjük, mint például, amikor ejtőernyővel ugrunk ki a repülőgépből, és így kisebb lesz a földet érés sebessége!
A gravitációt minden nagyfőnök ismeri, mivel tudják, hogy magasról, nagyot lehet zuhanni...!

Ugye nem mondjuk, hogy a rendvédelemben, vagy a honvédségnél nem jelent problémát a gravitáció, nem kell foglalkozni vele!
(1994. november 26. VIII. kerületi Baross és Rigó utca sarkán álló iskolaépület…,  2020. július 5. súlyos baleset Vértesszőlős közelében!)


Az akut intenzív stressz is hasonló, akkor is létezik, ha nem tudunk róla, és akkor is, ha tudunk róla, de nem vesszük figyelembe.
A hatását csökkenthetjük, például a szisztematikus mentális felkészítés révén!
Ugye nem mondjuk, hogy a rendvédelemben, vagy a honvédségnél       ( egészségügy, oktatás, gyermekvédelem stb.)nem jelent problémát az extrém stressz, nem kell foglalkozni vele?
Ugye nem mondjuk?!


Mi is az extrém stressz?

Extrém stressz esetén, az agyban alapvető túlélést segítő folyamatok aktiválódnak. Ezek hirtelen, ösztönös reakciók, amik az evolúciónk során alakultak ki! 
Az élőlények több millió éves fejlődése során kialakult egy védekezési mechanizmus, mely akkor lép működésbe, amikor az élőlény közvetlen veszélyben érzi magát!
Ez a mechanizmus, a „harcolj, vagy menekülj” elven alapul! 
Amikor hozzáérünk a forró kályhához, akkor reflex szerűen elkapjuk a kezünket, nem várva meg, hogy a tudatunk hozza meg a döntést! Az ilyen esetekben nincs idő a „gondolkodásra”, ösztönösen cselekszünk! 
Nem mondok újdonságot, de az ember is élőlény, és bennünk is kialakulnak ösztönös cselekvések!
Ez az ember evolúciós öröksége!
A közvetlen veszély elleni menekülés egyik formája, hogy nem fut el az állat, hanem mozdulatlan marad! A magyar nyelvben a „földbe gyökeredzik a lába” kifejezést ismerjük!
A szakirodalom ezt nevezi „lefagyásnak”, mint amikor a számítógép összeomlik, leáll!
Hiába kimagasló a fizikai erőnlét és magas szintű a szakmai tudás, hiába rendelkezünk a megfelelő felszerelésekkel, ha az agy leblokkolja a rendszert, és a kolléga lefagy, (vagy elég az is ha beszűkül a tudata) akkor nem lesz végrehajtva a feladat! 

Extrém stressz az, amit annak él meg az adott személy!
A palatető tűz esetén a hirtelen hőhatás miatt a pala hangosan szétpattan és fegyver ropogáshoz hasonló, éles, csattanó hangokkal jár, ami egy újonc tűzoltónak extrém stresszt okozhat, míg olyan társa, aki átélt már ilyen tüzet, annak pedig nem!
 
Átérezhetőbbnek gondolom, ha a saját környezetemből hozok megtörtént eseményeket, így bemutatva a stressz által előidézett reakciókat. Kerülöm a komolyabb sérüléssel vagy halálesettel járó példákon bemutatni az akut intenzív stressz következményeit.

1.)
Szituációs gyakorlat

Egyik tűzoltó kollégám részt vett a BM NOK taktikai házában egy szituációs gyakorlaton. Egy másik, szintén nem rendőr személlyel kapták azt a feladatot, hogy egy plázában túszejtés történt. Nekik, rendőr szerepet eljátszva kellett megkísérelniük kiszabadítani a túszokat és ártalmatlanítani a túszejtőket. Festéklövő fegyvert kaptak, és rájuk is ilyennel „vadászhattak” a túszejtők.
A gyakorlat során hanghatások érték a „labirintusban” haladó „rendőröket”, és időnként átsuhanó alakokat láttak.
Egyszer a kollégám mögött megjelent egy ember, aki jelezte, hogy ismeri a helyszínt és tudna segíteni nekik. A kollégám azonnal rálőtt a festéklövő fegyverével, és szíven találta a személyt, aki a feladat értelmében a földre feküdt „halottként”.
A kollégám ezután átlépett rajta, és úgy kereste tovább a túszejtőket. A gyakorlat végén minden szereplőnek el kellett mondania, mit csinált. Amikor a kollégám nem említette, hogy lelőtt egy embert, rákérdeztek, miért lőtte le a segíteni akaró személyt?
A kollégám azt válaszolta, hogy ő biztosan nem lőtt le senkit. Ezután megmutatták a videofelvételt, amin látszik, ahogy lelövi a segíteni akaró személyt.
A kollégám elismerte, hogy nagyon élethűen hamisították meg a felvételt, de kijelentette, hogy ez nem történt meg, ő nem lőtt le senkit, és nem tudják becsapni ilyen manipulált felvétellel. A helyszín tetején rácsos mennyezet van, ahonnan a gyakorlaton részt nem vevő tűzoltó kollégák leláthattak. Ők megerősítették, hogy saját szemükkel látták, és az történt, amit a videó mutatott.
A gyakorlatvezető elmondta, hogy amennyiben a kollégámat hazugságvizsgáló gépre kötnék, az nem jelezne, mivel ő valóban elhiszi, hogy a lövés nem történt meg. Ilyen értelemben ő igazat mond.
A gyakorlaton résztvevő személyek tudták, hogy ez egy „játék”, mégis tényleges veszélyként élték meg, ezért „bekapcsolt” náluk a „harcolj, vagy menekülj” ösztönös cselekvés.
Szinte hihetetlen, hogy így törlődhet egy cselekvés az emlékezetből, ami külső szemlélőként szinte felfoghatatlan.
„Megölök” valakit, és nem is emlékszem erre.


2.)
Dugólétra szerelése mélybe

Szolgálatparancsnokként egyik délelőtt szerelési gyakorlatot tartottam. A feladat dugólétra szerelése volt mélybe. (Ritkán volt erre szükség beavatkozásaink során, ezért az ellenőrző elöljárók szívesen adták feladatként az ellenőrzéseik alkalmával).
Szerettem volna feldobni a társaságot, ezért azt mondtam, az a páros, aki a legrövidebb idő alatt hajtja végre szabályosan a szerelést, egy-egy szabadnapot kap!
(Tágabban értelmeztem a jogszabályi lehetőséget, de ez már elévült...)
Egész délelőtt folyt a verseny, mindenki mindenkivel párba került, és mindenki szabályosan, kiváló idővel szerelte meg a létrát! A győztes ideje egy másodperccel volt jobb, mint a második helyezetté!
Aztán a foglalkozás végén ebédelni indultunk, amikor „összriasztást” (jelzés a szintidő ellenőrzésére) kaptunk.
Az ellenőrzésre kiérkezett tűzoltási csoportvezető (TCS) híresen szigorú ember volt, akitől tartottak a beosztott tűzoltók!
Mi ketten, az együtt átélt káresetek okán, kölcsönös tiszteleten alapuló kapcsolatot alakítottunk ki. Ráadásul az első országos szakmai versenyen mindketten (a TCS vezetője és én) benne voltunk abban a hat fős csapatban, akik képviselték a fővárost, így egy közös versenysiker is összekötött minket!
Azt mondta nekem, hogy jelöljek ki két embert, akiknek a feladata a dugólétra szerelése mélybe lesz!
Elmosolyodtam (nem tudhatta, hogy pont most gyakoroltuk...), és „szerényen” azt válaszoltam, hogy nem vagyunk rászorulva erre a könnyebbségre! Nyugodtan jelöljön ki bárkit, mert itt mindenki tudja a dolgát!
Kijelölt két tűzoltót!
Amint hozzányúltak a létrához, már láttam, hogy gond van! Elkezdtek bénázni, összekeveredtek! Sikertelen feladatmegoldás!
A TCS vezetője rám nézett, majd szó nélkül beült a csoportkocsiba, és anélkül, hogy beírt volna az ellenőrzési naplóba, eltávozott!
Fricska volt felém, hogy még arra sem méltatott, hogy negatívan értékelje a „produkciónkat”!
Tudta, hogy így nagyobb pofont adott nekem!
Égett az arcom…
Megkérdeztem a két sráctól, mi a xxszomat csináltak?
Azt mondták, stresszeltette őket a TCS vezetője!
Akkor éles helyzetben, kint káresetnél mit fogtok csinálni, kérdeztem tőlük?
Ott nem izgulnak, de az ellenőrző elöljáró úgy állt a gyakorlathoz, hogy szinte sugallta, hogy hibázzanak, ezért nem sikerült megszerelniük a dugólétrát!
Amit többször, szabályosan, minden probléma nélkül meg tudtak oldani, azt pár perccel később már nem tudták megcsinálni – ilyen hatást érhet el a stressz!

Aztán kérésemre sokszor jött fel ellenőrizni a TCS vezetője, így lassan „immunissá” váltak a munkatársaim!
Az embereket hozzá lehet szoktatni bizonyos stressztényezőkhöz,  ahogy például(bocsi…) a rendőrségi lovakat vagy kutyákat a zajokhoz!
Félreértések elkerülése végett, nem arról van szó, hogy egyszerűen csak szólok a „mumusnak”, hogy pofozza a társaságot, amihez előbb vagy utóbb hozzászoknak.
Őszintén el kell mondani a csapatnak, mi a probléma, és hogyan fogjuk azt közösen megoldani!
Sokat segít, hogy együtt, csapatban oldjuk meg a feladatot, mert a siker és a kudarc is közös!
Tapasztalatom szerint, előmozdítja a folyamatot, ha tudunk magunkon nevetni!

3/2015. (VI. 8.) BM OKF utasítás
Szerelési Szabályzat

3.) 
Kizuhant kárhelyrádió

A hídról leugrani szándékozó személyt visszahúzva a kárhelyrádió kiesett a védőruhán található helyéről és a Dunába esett. Miközben a rádió a víz felé tartott, úgy éreztem, hogy bőven lenne időm a kezemet alá tenni a lehulló tárgynak, mert lassított felvételként érzékeltem az eseményt. A valóságban ez egy pillanat műve volt. 
A pszichológia ismeri az intenzív stressznek azt a hatását, amely az észlelést befolyásolja, és az események lassított vagy gyorsított észlelésével jár. Én pedig megtapasztaltam a lassított mozzanatot.

4.)
Eloltott tűzhöz tűzvizsgálatra

Szolgálatparancsnokként a Hírközpont tűzvizsgálatra küldött ki az „I/1.-es szerrel, eloltott tűzhöz! (Fővárosi I.-II.-XII. Tűzoltóparancsnokság első gépjárműfecskendője)”. Ilyenkor nincs rajtunk bevetési védőruházat, légzőkészülék, és nem használunk megkülönböztető hang- és fényjelzést. Közlekedésben ugyanolyan résztvevők vagyunk, mint bárki más. A főútvonalról kellett bekanyarodni egy középmagas épület mögötti, a címben megadott utcába. Előtte gyalogátkelőhely volt, ahol megálltunk, és egy gyalogosnak adtunk elsőbbséget, majd bekanyarodtunk. A kanyarodás után a következő látvány tárult elénk: az utca közepén, mintegy 100 méterre tőlünk, 20-30 ember állt, és mellettük egy emeletes ház ablakából lángnyelvek csaptak ki. Pillanatok alatt odaért a gépjármű, miközben mi rohamtempóban öltöztünk be. Amikor kiszálltunk a járműből, odaszóltak: „ilyenkor kell beöltözni”?(verbális agresszió)
Ránézve a tűzoltótársaimra, láttam, hogy egyiküket megérintette a helyzet frusztráltsága, és egy pillanatra elvesztette a fókuszt. Annak érdekében, hogy visszanyerje a feladatra való összpontosítását, odaléptem hozzá, megérintettem a vállát, és nyugodt, de határozott hangon közöltem a feladatát.
Nem szokványos, hogy a parancsnok fizikailag is hozzáérjen a beosztottjához, de ebben az esetben úgy éreztem, szükséges, hogy „visszarántsam” a feladat síkjába.
Később, amikor erről beszélgettünk, elmondta, sérelmesnek találta, hogy „igazságtalanul” ítélték meg őket a helyszínen összegyűlt emberek. A mai világban, ahol szinte mindenkinél van mobiltelefon, és a beavatkozások alkalmával fényképek, videók készülnek, ez mindenképpen stresszforrás lehet.


5.)
Karácsony

Nincs békésebb pillanat, mint amikor szenteste, ott ül a család a karácsonyi asztalnál, és átéli az ünnep varázsát!

Az asztalnál a párom, anyósom és apósom, illetve a feleségem két fia, no meg én foglaltunk helyet!
Elég szűkösen fértünk csak el, és a helyemről csak úgy tudtam a feleségemhez jutni, ha „kiskanállal” kibújok a székemből, és az anyósomék háta mögött oldalazva haladok el!
Az általam készített töltött káposztát fogyasztottuk éppen, amikor Katalinnak (párom) torkán akadt egy falat, és elkezdett fuldokolni!
Nem emlékszem, hogyan jutottam el a feleségemhez, nincs meg a „film”! Az első dolog, amire emlékszem, hogy egy reccsenést hallok, majd előjön a „kép”, és azt látom, hogy a párom mögött állok, és a Heimlich-féle műfogást alkalmazom rajta! Nem tudom hányadik próbálkozás után látom, hogy a torkán akadt falat kirepül a szájából! Ezeket képkockaként látom, nem filmként!
Majd ezek után már folyamatosan észlelem, „filmként” az eseményeket! Kati visszaül a helyére, én mellette állok, amikor rám néz és azt mondja: „Ezt tanítsd meg a fiaimnak is!”
Az egyik gyerek rám szól, mit állok ott, miért nem ülök vissza a helyemre? Én ott állok, és elkezdenek remegni a lábaim, akkor jött ki rajtam a feszültség, hiszen a Heimlich-féle műfogás sem jár mindig sikerrel, és könnyen lehetett volna tragédia!
Nem emlékszem, hogyan jutottam el a feleségemhez, nem tudom, hogyan húztam fel a székből, hogyan kerültem mögé, hogyan kezdtem el a „műfogást”!
Az extrém stressz hatására leblokkolt a tudatos énem, de szerencsére az ösztönös reakcióm viszont elindult! Ennek a reflexszerű mozdulatsornak a beindulása azért következhetett be, mert hetekkel azelőtt vizsgáztunk a munkahelyemen elsősegélynyújtásból! A Fővárosi Parancsnok Úr lehetővé tette, hogy az „európai- eszköz nélküli és eszközös -elsősegélynyújtó vizsgát” letegye az állomány, ami elméleti és gyakorlati feladatmegoldásból állt! Hónapokig gyakoroltuk speciális bábukon -többek között- ezt a műfogást is! A vizsgán nekem pont ezt kellett csinálnom, úgyhogy szerencsére elég jól berögződtek a mozdulatok! Sokszor „játszottam le fejben” a feladat végrehajtását a felkészülési időszak alatt, és ezek szerint kialakult egy feltételes reflex, ami ösztönös cselekedetté vált!
Mivel hallottam egy reccsenést, és Katinak nagyon fájt a bordája, elmentünk az ügyeletre! Egy doktornő volt az ügyeletes orvos, és kérdezte, mi történt a bordájával, mire a párom azt mondta: „A férjem nyomta meg…”! El tudjátok képzelni, hogy nézett rám a doktornő...?! 
Szerencsére hamar tisztázódott a szituáció! Kiderült, hogy bordazúzódása lett, ami állítólag fájdalmasabb, mintha eltört volna! Azért megvigasztalt a doktornő, és azt mondta, ezzel jár, ne legyen lelkiismeret-furdalásom, a lényeg, hogy sikeres volt a beavatkozásom, megmentettem a feleségem életét!

Más olvasni az extrém stresszről, és más átélni! Aki saját bőrén megtapasztalta, annak nem kell bizonygatni a létezését, és azt sem, hogy mit válthat ki az extrém stressz az emberben!

Lássuk, mit mond ilyen helyzetről egy klinikai szakpszichológus
 „Egy-egy reakció vagy készség túltanulása azért szükséges, mert ennek során a gyakorolt viselkedéses elemek automatikus adaptív válaszként épülnek be, rutinná és automatizmussá válnak, „beütik” őket a tapasztalati tárba. „
„...a mentális gyakorlás lehetővé teszi az egyén számára, hogy bővítse az agy tapasztalati eszköztárát, amelyhez stresszes intézkedési helyzetben automatikusan nyúl majd. Ezáltal csökkenti a meglepetés-faktort is a valós szituációkban, hiszen az agy úgy fog emlékezni, hogy az adott helyzettel találkozott már. Ráadásul így olyan tapasztalatokkal bővíthető a repertoár, amelyek egyébként nagyon nehezen gyakorolhatók a valóságban!” /Dr. Lehoczki Ágnes:Intézkedéslélektan intenzív stresszhelyzetben/

Nem hiszem, hogy egy döntéshozó azt szeretné, hogy olyan sebész műtse meg, aki nem rendelkezik megfelelő szaktudással, és olyan orvos sem, aki fizikailag nem bírja el a több órás beavatkozást, és gondolom azt sem szeretné - bár szakmailag felkészült a sebész orvos és fizikailag is képes elvégezni a műtétet - de mentálisan nem tudja kivitelezni a feladatát!

Ezek után tényleg nem értem, miért nem egyértelmű, hogy képzési rendszereinkben nem csupán a szakmai tudásra és a fizikai teljesítőképességre kell nagy hangsúlyt fektetni, hanem a mentális felkészítésnek is komoly szerepet kellene kapnia!
Miért van az az érzésem, hogy az extrém stresszhelyzetekre való mentális felkészítés nem kap kiemelt helyet sem a rendvédelemben, sem az egészségügyben, sem az oktatásban, sem pedig a gyermekvédelemben?


Dr. Lehoczki Ágnes: „Intézkedéstan intenzív stresszhelyzetben” című munkája figyelemre méltó, és elolvasásra ajánlom.
Amennyiben abból indulunk ki, hogy egy képzés 5-10 főt foglal magában, és legalább 5 napos (ez a minimális időtartam), akkor az alábbi következtetésekre juthatunk:
Még ha 10 fős csoportokban, csupán 5 napos képzést tartanánk, az év minden napján (beleértve karácsonyt, szilvesztert stb.), akkor is 100 helyszínen kellene folyamatosan lebonyolítani a képzést ahhoz, hogy a rendvédelmi szervek teljes hivatásos állománya részesülhessen belőle. Ezen felül nem is említettem a szolgálatból való kiadás problémáját, valamint az utánkövetést.
Összefoglalva, nem reális elvárás, hogy a rendvédelmi szervek minden hivatásos állományú tagja részt vehessen a teljes képzésben – ezt el tudom fogadni.
Természetesen a mentőszolgálat, orvosok, pedagógusok és gyermekvédelmi dolgozók képzését még nem is vettem figyelembe.
Azt viszont elfogadhatatlannak tartom, hogy az extrém stressz ne legyen a képzés része. Egy korrekt videóanyag elkészítése, amely bemutatná a stressz hatására jelentkező természetes reakciókat, és kitérne arra, hogy ezek a hatások nemcsak az intézkedőket, hanem az intézkedés alá vont személyeket is érintik, teljesíthető feladat.

A beavatkozó állomány tagjainak át kell érezniük a mentális képzés fontosságát, motiváltnak kell lenniük, és akár autodidakta módon is el kell sajátítaniuk legalább az alapokat a témában!
Fontos, hogy megismerjem a saját reakcióimat, és felismerjem az extrém stressz rajtam okozott jeleit!„Ismerd meg önmagad” 
Lényeges, hogy felismerjem, ha a társam a stressz hatása alatt áll. Ha én irányítom a beavatkozást, akkor a beavatkozó állományon (beleértve a társszervek munkatársait is) is figyelnem kell az extrém stresszre utaló jeleket!
Tisztában kell lennünk azzal, hogy a „civil” emberek, akikkel a káreseteknél találkozunk, szintén extrém stressz hatása alatt állhatnak. Ezért ne lepődjünk meg, ha téves információt adnak, ezt számításba kell vennünk!
Például, egy égő lakókocsi tulajdonosa azt válaszolta a kérdésemre, hogy nincs benn gázpalack, majd kis idő múlva hatalmas robbanással repült el a „nincs is ott” palack, szerencsére az ég felé!

Záró gondolatok

Szakmai tudásunkat nem csupán rendszeresen frissíteni, hanem folyamatosan fejleszteni is kell, míg fizikai és mentális képességeinket állandóan edzésben kell tartanunk!
Amikor eddig bármelyik „civil” ismerősömnek elmondtam, hogy egy tűzoltói feladat sikeres végrehajtásához elengedhetetlen a szakmai tudás, a fizikai és mentális teljesítőképesség együttes megléte, mindig az volt a reakció: „Ez tök egyértelmű”.
Ez bizakodásra ad okot, hiszen sok „civil” került be az országgyűlésbe, sőt, maga a belügyminiszter is az!

Liszka Zoltán ny. tűzoltó alezredes, tűzoltósági tanácsos

Rólam: Moldova: „Harcolj vagy menekülj” 117 -121. oldal

Facebook